Barion Pixel
Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Az életmódváltás az ámokfutás vége

@kalivodatimi
Kalivoda Timi instagram
Timi vagyok, gyakorlott fogyókúrázó. A gyakorlott alatt azt értem, hogy én is milliószor fogtam bele, és még azon felül kétmilliószor fogadtam meg, hogy “holnaptól tényleg fogyózok”.

Tehát el sem kezdett és elkezdett, de sikertelen próbálkozások sokaságát tudom magam mögött. Dehát valljuk be, ebben gyakorlatot csak úgy lehet szerezni, ha nem elsőre és egyetlen csettintésre sikerül megszabadulni a súlyfeleslegtől, tehát egyértelműen csak úgy válhatunk gyakorlott fogyókúrázóvá, ha többször is beletörjük a bicskát. Ismerős a helyzet? Csak nem Benned is egy gyakorlott fogyókúrázót köszönthetek?

Csak hagyjanak engem az életmódváltással békén…

Akárhányszor hallottam az életmódváltás kifejezést, azt éreztem, hogy ezzel engem kiüldöznek a világból, én nem akarok ennek ekkora feneket keríteni, csupán csak le szeretnék dobni pár kilót, azután élni és étkezni tovább pontosan ugyan úgy, mint azelőtt, csak már a vágyott testsúly boldog tulajdonosaként, fizikailag jobb állapotban, könnyeden. (Milyen jó is lenne, ha ez így menne?!) Hallani sem akartam az életmódváltásról, mert ez így számomra eléggé bonyolultan hangzott, és ahogy az lenni szokott, a változástól általában tartunk és ha lehet, tartózkodunk, a végsőkig ellenállunk. Nem akarunk kötöttségeket, pláne szabályokhoz nem szeretnénk igazodni, hogy a lemondásokról ne is beszéljünk. Én inkább írtam be újra és újra a Google-be, hogy “hatékony fogyasztó tabletta” vagy “gyors fogyás titka”, és el is hittem természetesen, hogy amit kiad a találati lista, az mind működik (elvégre valaki azt állítja róla, hogy “hatékony”). Így teltek el évek tabletták és porok, na meg fogyókúrás étrendek vásárlásával. A mérleg nyelve pedig csak nem akart mozdulni, hiába próbáltam ki majdnem mindent, amiről valaki azt állította, hogy működik, lefogyaszt. Az elkeseredettségem már akkor csúcsosodott ki, amikor 1 hétre elegendő protein poros diétás termékért 70 ezer Forintot is képes voltam leperkálni. 

“Ha nem megy, akkor nem akarod eléggé!”

A legkegyetlenebb bélyeg, amit megkaphat bárki, aki küzd a túlsúllyal. Cseppnyi együttérzés, megértés sincs abban, aki ezt a bélyeget rásüti valakire, aki sokadik alkalommal kezd fogyókúrázni sikertelenül. A sikertelenség oka egyáltalán nem az akarat hiánya! Természetesen van, akit nem zavarnak a plusz kilók, elvégre a szépség nem a mérleg által mutatott értékben rejlik, ám nagyon sokan szeretnének fizikailag jobb állapotot elérni, aktívabbá válni, és ebben már egy bizonyos mértékű súlytöbblet akadályt jelent. Engem például nagyon zavart, hogy egyetlen lépcsőfordulóig tudtam anélkül eljutni, hogy a szívem a torkomban dobogjon. Igenis akartam fogyni, és a sikertelenség oka nem a gyenge jellem, nem a kitartás és akarat hiánya volt! Ráadásul inzulinrezisztenciával, PCOS-szel és pajzsmirigy alulműködéssel a tarsolyomban, eleve nehezített pályán próbáltam célba jutni, ami a fogyást illeti.

Egy napon aztán azon vettem észre magam, hogy elkezdtem fogyni:

Na nem valamilyen fogyókúrás csodaszertől, és nem is az elszántságom emelkedett új szintre, hanem egy egészen más úton indultam el. Tulajdonképpen én akaratlanul életmódot váltottam. Nem egy alaposan kitervelt, nagy elhatározásokkal és fogadalmakkal teli életmódváltásról volt akkor szó, nem egy sokadik “hétfőtől új életet kezdek” projektbe sikerült fejest ugranom végre valahára valahogyan sikeresen, csak szinte félvállról véve tettem egy fogadalmat: kiiktatom a búzalisztet és cukrot. 

Levetkőztem az elvárásokat, nem a tökéletesre törekedtem, hanem kis lépéseket tettem a világ megváltásáért:

A saját világomat akartam megváltani, természetesen, nem az egész bolygó megmentése volt a terv. Hogy mit is akartam pontosan elérni, azt elsőre meg sem fogalmaztam magamnak, ami már eleve merőben más hozzáállás volt, mint akármikor máskor. Éveken át hajszoltam azt az álmot, hogy pillanatok alatt szabadulok meg jelentős súlyfeleslegtől, és emiatt mindannyiszor drasztikus lépésekkel vágtam bele a fogyókúrába. Sokszor sanyargattam önmagam, és érthető módon az önsanyargató diétákba pár nap vagy akár néhány óra után bele is buktam. Semeddig nem jutottam, és ostoroztam magam, amiért képtelen voltam kitartani. Ezzel szemben 2020 decemberében azt mondtam magamnak, hogy lesz, ami lesz, nem érdekel a mérleg nyelve, csak egyszerűen kipróbálom, hogy milyen cukor és liszt nélkül élni. Végre nem az volt a cél, hogy holnap reggelre 5 kg mínuszt tudjak magaménak, végre nem irreális célokat tűztem ki, hanem kitaláltam, első lépésként min változtatok. Végül oda lyukadtam ki, hogy kizárólag húst és zöldségeket fogyasztva gyakorlatilag ketogén diétázni kezdtem. Mondhatnám, hogy minden lépésem teljesen tudatos volt az életmódváltás felé, hiszen az olyan jól hangzik, amikor valaki átgondoltan, megfontoltan és megtervezetten változtat, de bevallom, hogy én sokkal inkább belecsöppentem ebbe, mintsem kezembe vettem volna első perctől az irányítást. Persze, később egyre tudatosabbá váltam, de ez a folyamat inkább egy ismerkedés és belerázódás volt, mint tudatos és akararva akart átállás. Hiszek benne, hogy ez a lassú ismerkedés és óvatos szárnypróbálgatás volt a siker egyik alappillére, hiszen ezúttal nem vártam eget rengető eredményeket egyik napról a másikra, egyszerűen csak belevágtam és egyre jobban csináltam. Sokat olvastam a szénhidrátcsökkentett diétáról, a low carb életmódról, a ketogén diétáról és a paleo diétáról is. Elsőre nem voltam biztos benne, hogy szeretnék 100%-ban megfelelni egy ilyen életmódnak, de elkezdődött egy izgalmas időszak, egy tanulási folyamat, amikor rövid ideig a ketogén diéta viszonylag szigorú szabályait is igyekeztem betartani. Rohamosan fogyni kezdtem, amit egyszerűen el sem akartam hinni. 

Sokunk táplálkozása az életmódváltás előtt valóságos kamikaze repülés. Ámokfutás:

Bármit és mindent megeszünk, aminek az illata, íze csábít minket. Aztán valamiért eljön az a pont, hogy hátra hőkölünk, mert a súlyunk és/vagy egészségi állapotunk jelzi, hogy ez így nem oké. Ezen a ponton elindul az útkeresés, és valljuk be, nagyon kevesen jövünk rá azonnal a megoldásra, hogyan is lehetne rendet tenni az étkezéseink között, milyen ételeket kerüljünk el, hogyan szabaduljunk meg a súlyfeleslegtől. Ilyenkor gyakran beleesünk abba a hibába, hogy drasztikus változásokat szeretnénk egyik napról a másikra bevezetni, és azon  nyomban csúcsteljesítménnyel akarunk életmódot váltani. Márpedig a mélyrepülésből kiszabadulni csak türelemmel lehet, az elszántság önmagában nem elég. 

Érvényesül a “lassan járj, tovább érsz” szabály:

Rettentő sokan tanúsíthatjuk, hogy a fogyás máról holnapra nem megy. Nem csak azért, mert a biológia beleszól ennek a sebességébe, hanem azért is, mert minél inkább sanyargatni akarjuk magunkat, annál hamarabb adjuk fel, elvégre az életösztön hála az égnek erősebb, mint az elszántság, hogy máról holnapra beleéheztessük magunkat a több mérettel kisebb bikinibe. Azonban éveket eltölthetünk azzal, hogy újra és újra nekifutunk ésszerűtlen és durva fogyókúráknak, próbálhatunk hatalmas kalóriadeficitet tartani, élvezhetetlen diétás löttyöket magunkba dönteni, és ezek mellett ideig-óráig kitartani, hogy aztán újra magunkat hibáztassuk a sikertelenség és kitartás hiánya miatt, amikor feladjuk. Egyenes út minden a súlyos étkezési zavarokhoz, amiből aztán könnyen lehet, hogy csak szakember segíthet kigyógyulni! Azonban, ha sikerrel szeretnénk járni, és megkímélni magunkat mind lelkileg, mind testileg, akkor a legjobb dolog, amit magunkért megtehetünk, hogy végre a türelem lesz az, amit célként kitűzünk. Türelemmel kezdj bele a változtatásba. Az egyetlen igazi akadály előtted a türelmetlenség, ami miatt elkezded-feladod, elkezded-feladod, és így persze, hogy nem jutsz sehová. Az is elég, ha elsőre egyetlen változtatást eszközölsz, például száműzöd a cukrot. Helyette nyugodtan használhatsz eritritet például. Majd pár nap múlva újabb szárnypróbálgatásokkal mész tovább: elfelejted a búzalisztes kenyereket, péksüteményeket, megismerkedsz egészséges reform alapanyagokkal. Csak mindenhez türelemmel láss hozzá, és ne érezd elveszettnek az egészet, ha hibázol. Ne akarj ajtóstul a házba rontani, ne akarj hétfőtől új életet kezdeni kizárólag salátán élve, és ne akarj a kanapéról startolva élsportolóvá vagy a kondi terem díszpolgárává válni egy csettintés alatt, mert pontosan ez a türelmetlenség vezet oda, hogy évek múlva is ugyanitt tarts. Kicsi, de stabil lépésekkel kezdj el haladni a cél felé, és hidd el, hogy így fogsz hamar megérkezni oda, ahová szeretnél!

Vissza ide: Életmód blog
Az oldal tetejére